Magyar Cigány Labdarúgó Válogatott

Mezei István

Mezei István

“A válogatott megalakulásakor az volt a célunk, hogy a cigánygyerekek inkább futballal töltsék az idejüket, hiszen így embert és sportolót nevelhetünk belőlük. Persze eleinte sokan nem értették, mit keresnek a cigányok a fociban. Szerencsére az MLSZ akkori elnöke, Benkő László mindenben támogatott, csakúgy, mint Puskás Öcsi, Buzánszky Jenő vagy Mészöly Kálmán.

Puskás Ferenc az első lépéseknél is jelen volt.

Öcsi bácsival együtt alapítottuk meg 1995. március 15-én a cigány válogatottat Balassagyarmaton, ahol a mezeket varrták nekünk. Tizennégy megyéből annyi cigány érkezett a válogatóra, hogy tizenöt csapat játszott negyedórás félidőket, Öcsi bácsi figyelte azokat, akiket az A-keretbe hívtunk, a B-keretbe pedig Glázer Róberttel én válogattam. Puskás kiszúrta a nagyobbakat, nekünk maradtak a kisebbek. A két csapat egymás ellen is játszott, és szépen meg is vertük Puskás csapatát… „Na, cigánygyerek, ezért szétrúgom a seggedet!”, kiáltotta Öcsi bácsi, és elkezdett kergetni a pályán. Aztán megöleltük egymást. Így alakult meg a cigány válogatott.

És elindult a diadalmenet. Például az osztrák cigány válogatott elleni nemzetközi mérkőzésekkel. Az ifik és a felnőttek is több mint 18 gólt rúgtak nekik a felsőőri meccseken. Nagy volt a felhajtás, látta az MLSZ teljes vezérkara, és forgatott a televízió. A mérkőzés után az előzetes programnak megfelelően vacsorázni indultunk a helyi vendéglőbe, de az zárva volt. A vendéglátók lemondták a vacsorát, mert olyan csúnyán elvertük őket… Viszont elkezdődött a nagy menetelésünk.

A csapat színe a zöld-kék. A zöld a mezőt jelenti, a kék az eget és a tengert, miután a cigányok tengertől tengerig vándoroltak, hogy megtalálják új hazájukat.

A nemzetközi mérkőzéseken természetesen a magyar zászlót használjuk, hiszen Magyarországot képviseljük. A mérkőzések előtt a magyar Himnusz szól, utána pedig a cigány válogatott saját indulója, Vitkári Imre költő, zeneszerző szerzeménye. És a mérkőzések előtt esküt is kell tenniük a játékosoknak az öltözőben. Így szól: „Én, a magyar cigány válogatott játékosa esküszöm hazámra, anyámra, a csapatra, edzőmre, vezetőimre, hogy a pályán mindent elkövetek a győzelem érdekében, de tiszteletben tartom az ellenfelet.”

Többször pályára léptünk a pápát védő vatikáni svájci gárda ellen is. Az elsőre 2010-ben a Vatikánban került sor a cigánypasztoráció európai felelőseinek konferenciája alkalmából. A svájci gárda korábban csak a világbajnok franciák ellen játszott. Az előtt a mérkőzés előtt fogadott bennünket XVI. Benedek pápa, akinek cigány hegedűt vittem ajándékba. A találkozó végén odasúgta: „Nagyon verjék meg a gárdát!”. A Szentatya kérése számunkra parancs, 22 gólt rúgtunk nekik. Cserébe csak annyit kértünk: legyen egy magyarországi visszavágó is!

Trófeáink (egy része)

Trófeáink (egy része)

A csapat végigverte a világot. Sokszor már nem is számoltuk a gólokat. Amikor Szófiában játszottunk a bolgár cigány válogatott ellen, nagyjából tizennyolcnál abbahagytam a számlálást. Brüsszelben öt egymást követő évben nyertük meg a nemzetközi tornát, nyolcvan ország korosztályos csapatai közül. De a németeknek is 11 gólt rúgtunk. 2006-ban pedig meghívtak egy brazíliai tornára. Ezen tizenhat csapat vett részt, a döntőben a zuhogó trópusi esőben szó szerint lemostuk a pályáról a Liverpoolt. A végén a gyerekek odajöttek a kispadhoz, nagy boldogságukban feldobtak a levegőbe, majd belenyomtak a sárba. A legszebb öltönyömben…

Svájcban a német ajkú kisebbségek Európa-bajnokságán húsz csapat közül bronzérmet szereztünk. A 2006-os esztendő egyébként a csapat történetében aranyévnek számított, ekkor azt mondhattam: itt vagyunk, mi, cigányok, a magyarokkal együtt elképesztő eredményeket tudnánk elérni, csak össze kellene fogni. Ma is ebben hiszek, miben másban?”

 

(Részletek Mezei István visszaemlékezéseiből)

 

Forrás: A magyarországi cigány válogatott története (PDF 2014)

Mezei István, a válogatott alapító-menedzsere

1947-ben született Gyöngyöspatán. Futballozott a helyi csapatban, a Salgótarjánban, a BKV Előrében, a Vasas ifjúságiban Dolgozott a KISZ KB-ban, a Hazafias Népfrontban, főtitkára volt az Országos Cigányügyi Tanácsnak, kisebbségi tanácsadóként foglalkoztatta a Honvédelmi Minisztérium, az ORFK-ban, cigánybizottsági elnökként az MLSZ. Létrehozta a Farkas János Alapítványt. 2005-ben megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérmét, később az Országos Cigány Önkormányzat Közéleti Díját, majd a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Negyvenöt éve házas, öt gyereke, tizenöt unokája, egy dédunokája van. Ma a Magyar Vöröskereszt Cigánytagozatának vezetője, önkéntese.